Béka

Béka az egyetlen lény, amely más lényeket építőelemekké alakít. A békák nyelvükkel a kis nyálkákra és a kis magmakockákra csapnak le, és egészben nyelik le őket: az így elfogyasztott kis nyálka nyálkagolyókat hagy hátra, a kis magmakocka pedig varangyfényt — egy teljes fényerejű blokkot, amely más módon nem szerezhető meg.

Hogy melyik varangyfényt kapod, azt a béka dönti el, nem a magmakocka. A mérsékelt égövi Béka okker varangyfényt termel, a meleg égövi gyöngyházfényűt, a hideg égövi pedig zöldeset. A változatot az a biom határozza meg, amelyben az ebihal felnő, nem a szülei, és ez az egész trükk a mindhárom szín összegyűjtéséhez: fogj be egy ebihalat egy vödörbe, vidd el valahova meleg vagy hideg helyre, és hagyd ott felnőni.

A szaporodás nyálkagolyókon alapul. Etess meg két felnőtt példányt, és az egyikük békapetéket rak a víz felszínére; a békapeték ebihalakká kelnek ki, és az ebihalak külön lényként léteznek, nem pedig béka-kölyökként — úsznak, nem tudnak szaporodni, és elpusztulnak, ha nincsenek vízben. Maguk a békák követik azt, aki nyálkagolyót tart a kezében, és lasszóval vezethetők, így egy csordányit sétáltatva is haza lehet vinni, nem pedig szállítva.

A békák nem szelídíthetők, és olyan magasra ugranak, hogy egy békaólnak fal kell, nem csupán egyetlen kerítés. Csak a kis változatokat eszik meg, így egy nagy nyálkát előbb le kell vágni méretre — ez teszi a békát egy nyálkafarm ügyes befejezőjévé, hiszen a keletkező nyálkagolyók amúgy is olyan lényekből származnak, amelyeket úgyis ölnél.