Varázslóasztal

Varázslóasztal tapasztalati szinteket és lazuritot alakít varázslatokká szerszámokon, fegyvereken, páncélokon és könyveken. Minden használat három ajánlatot kínál egyszerre, és hogy egy ajánlat pontosan mit tartalmaz, részben rejtve marad, amíg ki nem fizeted — a varázslás így inkább szerencsejáték, amibe belevágsz, nem pedig menü, amiből válogatsz. Az első lépés gyakran egy könyv megvarázslása — egy üllővel az eredmény átvihető bármelyik felszerelésre, amit valójában szeretnél, és egy rossz dobás így csak egy könyvbe kerül, nem egy gyémántcsákányba.

Az ajánlatok erőssége a varázslóasztal beállításától függ. A könyvespolcok emelik az ajánlatok szintjét, de egy polc csak akkor számít, ha egy blokk távolságra áll, üres légréssel az asztal és a polc között; egy fáklya, egy lap vagy egy láda ebbe a résbe helyezve némán megszakítja a kapcsolatot. Tizenöt, ilyen gyűrűbe helyezett könyvespolcnál érik el az ajánlatok a 30. szintet, az azon felüli polcok pedig már nem adnak semmit.

A könyv fölött lebegő rúnákat nevezik a játékosok a varázslóasztal nyelvének. Betűnkénti helyettesítő ábécéről van szó, tehát a jelek valóban szavakat alkotnak — de ezek a szavak egy rögzített, értelmetlen kifejezésekből álló listából származnak, és semmit nem árulnak el a kínált varázslatról. Vidd az egeret egy ajánlat fölé, hogy lásd azt az egy varázslatot, amit garantáltan tartalmaz.

Néhány varázslat sosem jelenik meg az asztalnál. Az Önjavítás, a Fagyjárás, a Lélekjárás, a Fürge lopódzás, a Förgeteg és a két átok kincsvarázslatok, amelyek zsákmányládákból, kereskedésből, horgászatból vagy alkuból származnak, mindegyik a saját, rövid forráslistájáról. Minden mást az asztal képes kidobni, egy köszörűkő pedig lecsiszolja a nem kívánt eredményt, visszaadva az elköltött szintek egy részét.